Krasznahorkai László Nobel-díjas lett – az apokalipszis költője, aki a csendet is hallhatóvá tette

Magyarkultúr – kulturális magazin

A Svéd Akadémia döntése értelmében 2025 irodalmi Nobel-díját Krasznahorkai László kapta. Az indoklás szerint „látomásos és sűrű prózájával a modern kor szorongását, az emberi létezés széthullását és a művészet megváltó erejét jelenítette meg.”

Krasznahorkai ezzel Imre Kertész után a második magyar író, aki elnyerte az irodalom legnagyobb elismerését. A világirodalmi kánonban már évek óta a legnagyobbak között tartották számon, de most hivatalosan is a korszak meghatározó írói közé lépett.

Művei – mint a Sátántangó, Az ellenállás melankóliája vagy Seiobo járt odalent – nem könnyű olvasmányok. Hosszú mondatai, hömpölygő gondolatfolyamai az emberi lét végső kérdéseit kutatják: mi tart össze egy világot, amely már régen széthullott? Hol van a helye a művészetnek, ha a civilizáció omladozik körülöttünk?

A Nobel-bizottság külön kiemelte, hogy az író „az apokalipszis közepette is képes volt a művészet erejét megerősíteni.” Ez a mondat tökéletesen leírja Krasznahorkai világát: a pusztulásban is ott rejlik a rend, a káoszban is van szépség, a végben is ott lapul a kezdet.

Krasznahorkai életműve túlmutat az irodalmon. Béla Tarr filmrendezővel közös munkái – különösen a Sátántangó – kultikussá váltak, világszerte elemzik őket egyetemi kurzusokon, irodalmi és filmes műhelyekben. Műveiben a magyar vidék pora, az emberi lélek labirintusa és a történelem terhe egyetlen sűrű szövetté olvad össze.

Ez a díj nemcsak személyes elismerés, hanem a magyar irodalom újabb diadala. A világ most újra felfigyel egy országra, ahol a mondatok nemcsak történeteket, hanem sorsokat hordoznak. Krasznahorkai László bizonyította: a magyar nyelv képes a világ legmélyebb igazságait is kimondani.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.